Daemon Black megelevenedik, avagy ilyen volt Pepe Tóth dedikálása
A blog címéhez hűen az első bejegyzésem egy igazi őrületnek állít emléket, ez pedig nem más, mint a Daemont megelevenítő népszerű, magyar modell, Pepe Tóth dedikálása. Akik voltak, tudják, akik nem, azok most megtudják, hogy bizony nem volt épp mindennapi esemény.
Mi, a magunk huszonegy évével már kissé túlkorosnak is éreztük magunkat, nem is értettük igazán, mit keresünk a rajongó lánykák között. Amikor alig húsz perccel azelőtt, hogy sorra kerültünk volna, mondhatni már a finishben egy fiatal lány ájuldozva, elcsukló hanggal és remegő térdekkel lépett ki az üzletből, kezében a dedikált könyvekkel, nem akartunk hinni a szemünknek. Mi biztosan nem leszünk ilyenek, néztünk össze barátnőmmel. Hát hagy mondjak valamit... DE!
Habár a dedikálás hivatalosan délután négykor kezdődött, a legelszántabb rajongók már déltől a Könyvmoly Pop Up Store előtt várakoztak a West Endben. Én alig néhány perccel négy után értem oda az egyik barátnőmmel, ekkor a sor vége már majdnem az aluljáró felőli bejáratnál kígyózott, mi pedig naivan nem is akartunk hinni a szemünknek, "Ez lenne a sor?" - kérdeztük.
Legnagyobb meglepetésünkre pedig a tömeg nemhogy fogyni látszott volna, egyre csak nőtt, a sor pedig nem haladt, a négy órás várakozás felénél már csak makacsságból maradtunk. A szervezők ugyan mindent megtettek a rendezett haladás érdekében, a várakozás azonban így is hosszúra nyúlt, a járókelők pedig egyre csak kérdezgették, hogy kire is vár tulajdonképpen ez a sok ember. Mondanom sem kell, többségében lányok, sőt, többségében alig tizenöt éves lányok.
Legnagyobb meglepetésünkre pedig a tömeg nemhogy fogyni látszott volna, egyre csak nőtt, a sor pedig nem haladt, a négy órás várakozás felénél már csak makacsságból maradtunk. A szervezők ugyan mindent megtettek a rendezett haladás érdekében, a várakozás azonban így is hosszúra nyúlt, a járókelők pedig egyre csak kérdezgették, hogy kire is vár tulajdonképpen ez a sok ember. Mondanom sem kell, többségében lányok, sőt, többségében alig tizenöt éves lányok.
Mi, a magunk huszonegy évével már kissé túlkorosnak is éreztük magunkat, nem is értettük igazán, mit keresünk a rajongó lánykák között. Amikor alig húsz perccel azelőtt, hogy sorra kerültünk volna, mondhatni már a finishben egy fiatal lány ájuldozva, elcsukló hanggal és remegő térdekkel lépett ki az üzletből, kezében a dedikált könyvekkel, nem akartunk hinni a szemünknek. Mi biztosan nem leszünk ilyenek, néztünk össze barátnőmmel. Hát hagy mondjak valamit... DE!
Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen aznap döntöttük csak el, hogy mégis megyünk a dedikálásra és nem is igazán Pepe, sokkal inkább az általa megszemélyesített Daemon karaktere miatt mentünk, ő volt az, aki elvarázsolt minket. Kellemes meglepetést jelentett ugyanis, hogy egy magabiztos, nagyszájú, sőt, önelégült fickó helyett egy rendkívül kedves, halk szavú és mosolygós fiatal sráccal találtuk szembe magunkat.
Mire mi sorra kerültünk, már több, mint négy órányi dedikáláson és több száz aláíráson volt túl, ennek ellenére is hatalmas mosollyal az arcán köszöntött, ráadásul még beszélgetett is velünk. Habár az egész nem volt több egy rövid, udvarias csevejnél arról, hogy honnan jöttünk, illetve melyik is a kedvenc könyvünk, az, hogy a nyilvánvaló fáradtság ellenére is szakított időt ennyi kedvességre, mindkettőnket meglepett.
Huszonegy éves, dolgozó, értelmes felnőtt nőként ki merem jelenteni, hogy egy mosolyával elvarázsolt, és ilyet pedig nagyon ritkán mondok. Pepe Tóth nem olyan, mint Daemon Black, Pepe Tóth sokkal jobb nála, épp azért, mert önmaga!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése